A földrengés
A földrengések keletkezése:
A szilárd kőzettestek végleges törése, elmozdulása
↓
A felhalmozott energia egyszerre felszabadul
↓
Rugalmas hullámként halad a kőzetekben
↓
A Föld felszíne hirtelen megrázkódik
A rengésfészek (hipocentrum) a földrengések mélységbeli kipattanásának helye.
A rengésközpont ( epicentrum) a Föld középpontja és a rengésfészek közötti képzeletbeli egyenes földfelszíni döféspontja.
A rengésfészekből induló rengéshullámok (általában) az epicentrumban rázzák meg legerősebben a Föld felszínét.
A földrengések térbeli eloszlása:
(Letöltés dátuma: 2020. március 23.)
Látható, hogy a Föld leginkább földrengéses zónái a kőzetlemez-határokkal esnek egybe. A földrengések 70 %-a a Csendes-óceán körüli övezetben, 15%-a az Eurázsiai -lemez déli határvonala, 7 %-a az óceánközepi hátságok mentén pattan ki.
Ha a földrengés epicentruma a tenger alatt található, és megfelelően nagy az erőssége, akkor tengerrengés keletkezhet. Az epicentrum feletti víztömeg megmozdulása hatalmas szökőárat, japánul cunamit okozhat.
A földrengéshullámok keltette viszonylagos elmozdulások regisztrálására szeizmográfot használnak.
Földrengések mérése
A tapasztalati skálák (pl. Mercalli-Cancani-Sieberg-skála) használatánál figyelembe kell venni, hogy a rombolás nagysága a kőzetviszonyoktól, a beépítés jellegétől, a népsűrűségtől is függ.
A földrengések nagyságának pontosabb mércéje, ha a rengések méretét a hipocentrumban felszabadult energia alapján adjuk meg. Ennek jellemzésére vezette be 1935-ben Richter amerikai szeizmológus a magnitudó fogalmát. A róla elnevezett skála 9 fokozatú.
